Dr. Barna Andrea

Hírek

Kedves látogatók! Az elmúlt hosszabb időszakban a feltöltődésre helyeztem a hangsúlyt, átmenetileg nem vállaltam megbízásokat, képzéseken vettem részt. Azt gondolom, hogy segítőként különösen fontos rendszeresen "szünetet tartani", belülről is építkezni, töltődni ahhoz, hogy minden megkeresésnél teljes szívvel forduljak ügyfeleimhez, a rutin kizárólag a szakmai tudás mélységében jelentkezzen. Nyolc év telt el Mediációs Irodám indulása óta, most tehát rekreációs szabadságom után hamarosan megújult honlap-tartalommal és aktívabb közösségi média jelenléttel jelentkezem majd, hogy az érdeklődők minél több hasznos információhoz juthassanak nálam a mediáció témakörében. Kérdéseiket, témajavaslataikat az info@drbarnaandrea.hu emailcímen várom!


2020. márciusától term.gy. és eü. alapképzésen vettem részt, amelyet sikeres vizsgák követtek. A gyakorlati oklevél megszerzésével a módszerrel kapcsolatos tanulmányaim megkezdése után hat évvel, 2021 nyarán, hivatalosan is kineziológus végzettséget szerzek. A képzés szemléletformáló: a közös megegyezések létrehozását lelki oldalról segíti; előmozdítja az emberi működés és viszonyok még jobb elméleti ismeretét. Emellett 2020. ősze óta a Károli Gáspár Református Egyetem BA pszichológus-hallgatója vagyok, szintén abból a célból, hogy még több ismerettel, hatékonyan segíthessem a hozzám fordulókat. Az elmúlt egy évben továbbá négy mediációs továbbképzésen és konferencián vettem részt.


2018. szeptemberében az International Center or Nonviolent Communication által szervezett Erőszakmentes kommunikáció tréningen vettem részt. Köszönöm a kapott tudást, szemléletet Rambala Éva trénernek!


Öt év gyakorlati munka után, 2018. márciusában - két további továbbképzés teljesítésével - a következő öt évre vonatkozóan is nyilvántartott mediátor lettem, így friss elméleti és hosszú évek gyakorlati tapasztalatával várom tisztelt ügyfeleimet továbbra is.


Kedves ügyfeleim és honlap-látogatók, elfoglaltságom esetén időpontegyeztetés (és visszahívás kérése) sms-ben a 70-9423236 telefonszámon lehetséges.


Tájékoztatom Önöket, hogy aktuális (őszi/téli/tavaszi/nyári) szabadságom, valamint továbbképzések ideje alatt a válaszadási idő hosszabb lehet, emiatt megértésüket és türelmüket előre is köszönöm!


Tisztelt érdeklődők: 2016. április 28. - május 1. között kineziológiai továbbképzésen veszek részt, ezért ebben az időszakban hívást nem tudok fogadni, sms-ben azonban ezidő alatt is elérhető leszek.


Tájékoztatom kedves ügyfeleimet és az érdeklődőket, hogy a Mediációs Iroda 2015. június 1-jétől könnyebben megközelíthető helyre költözött. Az új cím: XIV. kerület, Várna utca 12-14.

Az új irodahelyiségben továbbra is várom mindazokat, akik szeretnék válásukat közös nevezőre jutva, megnyugtató módon megegyezve lebonyolítani, vagy kapcsolatukat rendbe hozni.


Új írásom a blogban a párterápia létjogosultságáról szól: érdemes "kibírhatóvá" tenni a kapcsolatot? Vagy inkább lépjünk? (2015. március 25.)


2014. március 15-én hatályba lépett az új polgári törvénykönyv, amely a válásokra vonatkozóan is hozott jogi változásokat: áttekintés a blogban.


Örömmel tájékoztatom kedves ügyfeleimet, hogy néhány hete, 2013. december 8-án átvehettem az egy éves NLP-NLPt gyakorlati kommunikációs tanfolyam elvégzését igazoló oklevelemet. Remélem, hogy ezzel az újabb képesítéssel és szélesebb körű tudással még hatékonyabban segíthetem a hozzám fordulókat kapcsolatuk javításában, vagy békés lezárásában.


2013. decemberében a legolvasottabb blogbejegyzés: "Másképp gondolkodnak a férfiak és másképp a nők" a férfi-női gondolkodás különbségeiről...


Az Iroda 2013. október 1-jétől a XIII. kerület Petneházy utcában működik. Szeretettel várom ügyfeleimet az új honlap mellett új irodámban is!

Kapcsolat

Hívjon: 70-942-32-36

Írjon: info@drbarnaandrea.hu
Keressen a facebook-on:
Dr. Barna Andrea Mediációs Iroda

Legfrissebb bejegyzés

A párkapcsolat és a szülők

A jól működő párkapcsolat két önálló, felnőtt ember szövetsége. Ahogy mondani szokták: akkor jó, ha "H" betőt formáz, nem két egymásra támaszkodó szárból álló "A" betűt. Hogyan kapcsolódik ez a szülők...

Fejlődünk, változunk - fejlődik a kapcsolatunk is?

Mindannyian folyamatosan változunk, haladunk saját életutunkon. Fejlődünk. És közben a kapcsolatunk is változik: már nem ugyanazok vagyunk, akik évekkel ezelőtt, ígyhát kapcsolatunk sem lehet ugyanaz, mint évekkel ezelőtt. A kapcsolatban voltaképpen két egyéni életút találkozik és halad együtt tovább.

Majd adott esetben a két út elválik egymástól: mert már mások a célok, vagy mert nem egyforma a fejlődés üteme.

A kérdés az: hogyan tudunk úgy fejlődni egyénileg, hogy a kapcsolatunk is épüljön? Hogy ne szétziláljon minket az, hogy gyorsabban-lassabban megváltozunk, hanem együtt haladhassunk...

A párkapcsolatot a benne részt vevő személyektől eltekitve, önnállóan szemlélve azt látjuk: mint egy önálló "valami", a kapcsolat éppen úgy fejlődik, mint mi magunk. Vagy éppen stagnál, hanyatlik. Folyamatosan változik. Bár a kapcsolatnak önálló "élete" van, alakulására nyilván nagy hatással van a benne részt vevő két ember saját fejlődése, változása. A kapcsolat fejlődése és a benne részt vevő két ember fejlődése szorosan összefügg.

Vannak kapcsolatok, amelyek szemmel láthatóan építőek mindkét fél részére. Van amikor egyikük az, aki látványosan halad előre a másik segítségével, és van amikor (már...) ahelyett, hogy épülnénk attól, hogy együtt vagyunk, inkább gátol minket a fejlődésben a párkapcsolatunk. Mit tehetünk azért, hogy személyes életutunkhoz a kapcsolat hozzáadjon, mit tehetünk ha azt érezzük, hogy a másik gátol, visszahúz? Hogyan hozzuk egyensúlyba saját egyéni életünket és a kapcsolat alakulását?

Egyéni életutunk során is úgy változunk, hogy az új helyzetekhez való alkalmazkodás változtat rajtunk. Személyiségünk fejlődésében új helyzet például ha munkába állunk, ha önálló életet kezdünk, vagy ha anyává válunk. Ilyenkor alkalmazkodnunk kell az új feladatokhoz, amitől kissé más emberré válunk: szerencsés esetben "bölcsebbé": olyanná, aki "már ezzel is találkozott", "már ezt is megoldotta". A kapcsolat is újabb és újabb helyzetekkel szembesül, amikor alkalmazkodásra van szüksége. Ha ez sikeres, akkor a kapcsolat mélyül. A kapcsolat életében is vannak rugalmasságot kívánó és fejlődést hozó helyzetek: ilyen amikor összeköltözünk, összeházasodunk (elköteleződünk), amikor gyermekünk születik, vagy éppen amikor a gyerekek felnőnek és elhagyják a szülői házat mi pedig ketten maradunk. Ezek a helyzetek hatással vannak a kapcsolatra, átrendeződnek a viszonyok, új "felállás", új szereposztás alakul ki. Ahogy halad az idő, az együtt átélt helyzetek megerősítik az összetartozást és egyre szilárdabb a kapcsolat. Hacsak a helyzetekhez való alkalmazkodás nem sikertelen és nem vezet a kapcsolat megingásához, felbomlásához. A kapcsolat tehát folyamatos kihívásoknak van kitéve, éppen úgy, mint mi, saját személyes életünkben.

Az egyik legnagyobb kihívás a kapcsolatra nézve, hogy a benne résztvevők saját egyéni életükben változnak, fejlődnek. A személyiség fejlődése nagyon egyéni: van aki gyorsabban változik, mert könnyebben alkalmazkodik. Van aki lassabban. De a fejlődés a külső körülményektől is függ. Egyes helyzetekhez könnyen alkalmazkodunk, pillanatok alatt változtatunk a hozzáállásunkon, belekerülünk az új szerepbe, más helyzetekkel nehezebben birkózunk meg. Ez a folyamatos változás mindkettőnkben zajlik és oda is vezethet, hogy eltávolodunk egymástól. El vagyunk foglalva saját "problémáinkkal" és nem tudunk a másikra, a kapcsolatra figyelni például. Vagy hirtelen olyan nagyot lépünk előre, hogy úgy érezzük, a másik fényévnyi távolságba került tőlünk. Mivel az egymással szoros kapcsolatban levő emberek hatnak is egymásra, szerencsés esetben "húzzák előre egymást", kevésbé szerencsés esetben meggátolják a másik fejlődését. És ez az a pont, ahol tudatosan figyelve, felismerve az összefüggéseket, tehetünk a kapcsolatunkért.

Hogyan ismerjük fel azt a pontot, amikor a kapcsolatunk újabb szakaszhoz érkezett? Leginkább a konfliktusokról, a krízishelyzetről ismerhetjük fel. A krízishelyzetek - a megoldandó "problémák" - jelzik, hogy a kapcsolat fordulóponthoz ért: kihívás érte, amire válaszolni kell. Ha a megoldás sikeres, akkor a kapcsolat fejlődik. Ha nem ismerjük fel, hogy fordulóponthoz érkeztünk, ha csak magunkra figyelünk, a kapcsolatra nem, akkor elmehet mellettünk a lehetősége annak, hogy együtt maradhassunk. Ettől még évekig élhetünk együtt, de a valódi kapcsolat megszűnik és azt viszahozni egy ponton túl már szinte lehetetlen vállalkozás. Túl naggyá válik a távolság.

Ha szeretjük a másikat és valóban odafigyelünk rá, ha látjuk a másikban a saját életútjával küzdő EMBERT, és közben a magunk életútjával, feladataival is tisztában vagyunk, akkor észrevehetjük, hogy hogyan alakul külön-külön az életünk és hogyan alakul a kapcsolatunk élete. Ha azt érezzük, hogy a másik nagyot lépett előre, és nem tudjuk követni a változását, akkor beszélhetünk erről és megpróbálhatjuk saját fejlődésünket felgyorsítani: olvasni, önismereti tanfolyamra jelentkezni, vagy éppen továbbtanulni és új munkába kezdeni, bővíteni a társas kapcsolatainkat - attól függően, hogy a másik miben haladt előre hozzánk képest. Éppen így segíthetjük is a másikat, ha úgy érezzük, hogy mi magunk sokat változtunk: beszélhetünk a nekünk bevált módszerekről, vagy azokról az élményekről, amelyek így hatottak ránk. A másik ilyenkor - ha fontos neki a kapcsolatunk - gyakran szívesen elolvassa az ajánlott könyveket, érdeklődni kezd a minket érdeklő témák iránt. És ezzel a kapcsolatot érő kihívást sikeresen megoldottuk. Egyéni fejlődési iramunk különbözősége nem szedi szét a kapcsolatunkat, hanem építi azt. Ez az a helyzet, amikor együtt haladunk előre.

Ha ilyenkor csak megharagszunk a másikra, mert "magától miért nem jut eszébe, hogy változtasson", akkor valójában gyermeki szinten gondolkodunk és azt várjuk el, hogy a másik találja ki a gondolatainkat, kövesse változásainkat. De miért is kellene ezt tennie, miért is kellene magától felismernie a bennünk belül zajló folyamatokat, ha nem beszélünk róla és nem jelezzük felé? A feszültség ilyenkor gyűlik és távolodáshoz vezet. És igaz lesz a tétel: mindkét fél hibás abban, hogy hova jutottak. Az is, aki nem figyelt eléggé a másikra, és az is, aki nem jelezte, nem mondta el, hogy változik, hogy fejlődik és úgy hogy érzi egyedül maradt ezzel.

Van olyan is, amikor be kell látnunk azonban: a kapcsolatban már nem tudunk úgy fejlődni, ahogy arra szükségünk van. Egy kicsit "sorszerű" szemlélettel úgy fogalmazható ez meg, hogy mintha a kapcsolat betöltötte volna a feladatát mindkettőnk életútjában, és a továbbiakban már nem segít minket abban, hogy előre haladjunk. Mivel az időközben kialakult szeretet bizonyos részei nem vesznek el, gyakran sokáig tart, amíg ezt mindkét fél felismeri és elengedik egymást, ahelyett hogy még további évekig visszahúznák és hátráltatnák az életútjukon való előrehaladást.

Ha tehát konfliktusok, eltávolodás és problémák jelentkeznek a kapcsolatunkban, érdemes végiggondolni, hogy nem egyikünk vagy másikunk gyorsabb egyéni fejlődése áll-e a háttérben? Esetleg a kapcsolatot érte olyan új helyzet, kihívás, amellyel meg kéne bírkózni? Bárhogyan is: ha akarunk tenni a kapcsolatért, akkor tudunk tenni... Segíthetjük a másik fejlődését, vagy mi magunk próbálhatunk meg tenni magunkért és előrelépni. A kapcsolatot ért kihívást így együtt tudjuk jól megoldani.

e-mail icon Facebook icon