A párkapcsolatok fejlődésének sajátos dinamikája van: voltaképpen szakaszokra bontható, amelyek egymást követik és egymásra épülnek. Ezeken a sorrendben egymást követő fázisokon minden kapcsolat végighalad, sok esetben az egyik-másik fázisban történő megrekedés okozza a kapcsolati problémát.

A párkapcsolat valójában két életút találkozása, ahol a két ember egyéni fejlődésének és a párkapcsolat saját fejlődésének kell összhangban élnie egymással. A párkapcsolat fejlődése éppen úgy kríziseken keresztül történik, mint saját fejlődésünk: egymást követő kihívásokon kell keresztülmennie. De eltekintve a kapcsolatonként különböző krízishelyzetektől, a párkapcsolatok alakulására az alábbi szakaszok mindenképpen jellemzőek.

A kapcsolat első szakasza a szimbiózis. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor mindkét fél úgy érzi, hogy “egyformán gondolkodunk, annyi mindenben egyetértünk”. Ez a szerelem időszaka, amikor törekszünk arra, hogy minél többet együtt legyünk. Ez az időszak az, amin az egész kapcsolat alapul, az az érzelmi tartalék, amihez a későbbiekben vissza-visszanyúlunk. De törvényszerű, hogy véget ér. Ha a kapcsolat a szimbiózis fázisában megreked, akkor a külvilág kirekeszti a párt, nem éri őket új impluzus és az “egymásba fordulás” végül unalomhoz vezet. A megrekedés oka lehet, ha az egyik vagy mindkét fél gyermekkori hiányait szeretné bepótolni a másikkal, nem felnőttként vesznek részt a kapcsolatban, hanem elfogadást és függőséget igénylő gyermekként.

Az első szakaszt követi az “én” időszaka: ez a második fázis. Amikor már mindent tudunk a másikról, sokmindent átéltünk együtt és előjön az igény arra, hogy meghúzzuk határainkat. Hogy “én ki vagyok”. Ebben az időszakban felszínre kerülnek a különbségek, az egyéni igények. Ilyenkor alakulnak ki a szerepek. És ilyenkor fontos, hogy úgynevezett “én-üzenetekkel” kommunikáljunk, azaz ne támadjunk, ne elvárjunk, hanem igényeinket nyíltan fejezzük ki. Jó esetben ekkor a felek egymást segítik egyéni céljaikban. De ehhez sok-sok beszélgetés kell, hogy az én-időszak ne váljon az eltávolodás időszakává. Ha az egyik fél megreked a szimbiózis fázisában, míg a másik már továbblépett az én-időszakba, akkor konflitusok keletkeznek. Nem értik egymást. Fontos tehát felismerni, hogy valamelyik fél esetleg a függőség állapotában maradt, ahelyett, hogy elengednék egymást úgy, hogy közben mégis együtt vannak.

A párkapcsolat harmadik szakasza az “ők” időszaka. A külvilág felé fordulásé. A szimbiózisban a felek egymásra figyelnek, az én-szakaszban saját magukra. Itt a harmadik időszakban megjelenik az igény arra, hogy a külvilágba kilépjenek, egymást és magukat ott megmutassák. Erősödnek a baráti kapcsolatok, előtérbe kerül a karrier, az előrejutás, a sikerek. A hely a társadalomban. Előfordul, hogy a felek nem egyformán haladnak a párkapcsolatban, egyikük az én-fázisban ragadva még önmagával foglalkozik, míg a másikuk sikeressé válik – ez is konfliktusokhoz vezethet.

A kapcsolat negyedik szakasza a “te” szakasz. Kialakul az egyensúly, már tudnak a másikra figyelni. De egészen máshogy, mint a szimbiózisban. Tudják segíteni a másikat a nehézségek közepette, mélység és szeretet alakul ki a kapcsolatban.

Nagyon szemléletes az a példa, amit a párkapcsolatról a mediátor-képzésen hallottunk: két kis sün a hidegben összebújnak, de a tüskéikkel szúrják egymást. Távolabb mennek hát egymástól, mígnem a hideg ismét egymás felé mozdítja őket. Kissé már jobban el tudnak helyezkedni, de még mindig fájnak a tüske-szúrások. Ígyhát ismét eltávolodnak a másiktól, miközben vágynak vissza. És ahogy újra és újra eltávolodnak és visszatérnek egyre jobban megtalálják azt a helyzetet, amiben már nem szúrják egymást a tüskéikkel, hanem csak élvezik a másik melegét.