A kapcsolatok válságba jutásának egyik leggyakoribb oka, hogy valahol megakad a kommunikáció. Nem értjük egymást. Látszólag beszélgetünk, de valójában csak elmondjuk amit gondolunk és nem értjük, vagy félreértjük a másik mondanivalóját. Nem érezzük, hogy értene, szeretne minket. És ha ez sokáig így megy, egy idő után eltávolodunk egymástól.

A jó kommunikáció minden kapcsolat alapja. De mi a “jó”? Hogyan fejezzük ki úgy magunkat, hogy a másik érezze a szeretetünket?

Mindenki máshonnan érkezik, minden családban máshogy fejezik ki az érzelmeket. Van ahol megdícsérik a gyerekeket, máshol jutalmat kapnak. Felnőtt korunkban aztán mindannyian azt várjuk, hogy társunk a jól ismert módon fejezze ki a szeretetét. Ha nem így tesz, akkor olyan, mintha nem szeretne. Hiszen amit csinál, az nálunk nem jelent semmit, amiből meg érezhetnénk, hogy szeret, azt nem csinálja…

Meg kell találnunk a közös nyelvet. Divatos kifejezéssel: mindannyiunkra jellemző, hogy milyen a “szeretet-nyelvünk”, és csak akkor értjük meg egymást igazán, ha egy nyelvet beszélünk. Meg kell tehát ismernünk egymás szeretetnyelvét, hogy értsük egymást. Gary Chapman “Egymásra hangolva” című könyvében foglalja össze, hogy milyen öt alapvető szeretetnyelv van, amelyet mindannyian használunk és értünk valamilyen mértékben, és amelyek közül mindannyiunknak megvan az elsődleges szeretet-nyelve, amivel a legközelebb kerülhetnek hozzánk.

Elismerő szavak

Azok, akiket gyermekkorukban a szüleik elsősorban dícsértek és bátorítottak, leginkább az elismerő szavakat érzik a szeretet kifejezésének. Ha dícséretet, kedvességet, elismerést, bátorítást kapnak szavakban, akkor azt érzik, hogy szeretve vannak és nyitottan állnak a másikhoz. Annak, aki ezt a nyelvet beszéli nagyon jól esik egy-egy képeslap néhány szóval, jól esik ha szóvá teszik az új ruháját vagy éppen telefonját, jól esik egy nehéz tárgyalás előtt bátorító sms-t kapniuk. A szavak vezetnek a szívükhöz.

Minőségi idő

A minőségi idő azt jelenti, hogy a másik osztatlan figyelmet szentel nekünk. Már gyerekkorban megfigyelhető, hogy vannak gyerekek, akik nem az ajándékoknak örülnek, vagy a dícséretektől kapnak szárnyakat, hanem azt mondják: “tartsunk anya-napot”, azaz “tölts velem időt anya!”. Az ilyen gyerekek aztán felnőttként jobban értékelnek egy beszélgetéssel eltöltött estét, mint bármilyen ékszert vagy bókot.

Ajándékozás

Vannak, akiknek fontosak a tárgyak. Az ajándékokban azt látják, hogy a másik gondolt rájuk, időt töltött az ajándék kigondolásával, megvásárlásával: “benne van a szeretete”. Az ilyen gyerekek azt kérdezik, amikor délután értük mennek az óvodába: “anya, hoztál valamit?”, azaz “anya, gondoltál rám, amíg nem voltál itt?”. Az ajándékozás a legkönnyebben megtanulható szeretetnyelv, hiszen egy kis odafigyeléssel apró ajándékokkal meglepni a másikat nem is olyan nehéz.

Szívességek

Vannak, akik abból érzik leginkább a szeretetet, hogy a másik a kedvükért megtesz valamit. Például a kedvenc ételüket főzi meg, még ha az külön vásárlást igényel is, vagy lemond a meccsről, hogy segítsen felszerelni a polcot. Szívességeket kérni igen nehéz, mert olybá tűnhet, hogy követelőzünk, vagy elvárunk valamit. De ha tudjuk, hogy társunknak a szívességek a legfontosabb szeretet-kifejezési mód, akkor elgondolkodhatunk, hogy mi az a gesztus, aminek örülne…

Testi érintés

Jól ismert fejlődéslélektani tény, hogy a gyermeknek a kiegyensúlyozott fejlődéshez szüksége van érintésekre, simogatásra. Anélkül szinte elsorvad. Vannak olyanok, akiknek felnőttként is ez a legfontosabb: “ha megsimogatod a fejem, akkor érzem, hogy szeretsz”. Mások nincsenek hozzászokva és gyakran eszükbe sem jut megérinteni a másikat – társuk pedig úgy érzi: “nem is szeretsz”. Pedig csak máshogy fejezi ki a szeretetét: például azzal, hogy rendet rak a garázsban – ami egy szívességre váró embernél a szeretet egyértelmű jele, de aki simogatásra vágyik, annak bizony semmit sem jelent.

Érdemes elgondolkodni, hogy nekünk vajon mi jelenti a szeretetet? Miből érezzük, hogy szeretnek? És ha tisztában vagyunk saját vágyainkkal, akkor már csak egy kis lépés felfedezni, hogy a másik mire vágyik és kölcsönösen megadni egymásnak azt, amit szeretne.

Hogy megtanuljuk, és értsük egymás nyelvét…