Kötelező mediáció - megegyezésre kötelezhet a bíróság a válóper során?!
Sok szó esik a sajtóban és szakmai berkekben is arról, hogy az új polgári törvénykönyv 2014. márciusi hatálybalépésével a bíró a válóper során kötelezheti a feleket arra, hogy mediátorhoz forduljanak.
Milyen esetekben kerülhet erre sor és pontosan mire kötelezhet a bíró?
A mediáció lényege, hogy a felek önként úgy döntenek, hogy szeretnének megegyezni: ennek folyamatához kérik a mediátor segítségét. Hogyan lehet ezt az együttműködési szándékot kötelezően előírni?!
Magyarország Alaptörvénye tartalmazza, hogy az egyéni szabadság csak együttműködve bontakozhat ki: ezen alapul az, hogy a törvény a kötelezéssel megteremti a feltételeit annak, hogy a felek szabadsága az együttműködés által valósulhasson meg. A kötelező mediáció elrendelésével a bíró lehetőséget ad arra, hogy pereskedés helyett megegyezés jöjjön létre. A kötelezés azonban csak arra terjedhet ki, hogy a felek részt vegyenek a mediációban: tudjanak erről a lehetőségről és tapasztalják meg, hogy hogyan segíthet ez az alternatív konfliktuskezelési módszer. Ha megismerik, de nem győzi meg őket ez a lehetőség, és továbbra is kitartanak amellett, hogy pereskedni szeretnének, akkor a per folytatódik.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy azokban az esetekben, amikor a per során a bíró úgy ítéli meg, hogy esély van a megegyezésre, de ahhoz külső szakmai segítség szükséges, mediátorhoz küldi a feleket. A feleknek a bíró előtt csak azt kell majd igazolniuk, hogy részt vettek legalább az első mediációs megbeszélésen: nem kötelesek arra, hogy a mediációs eljárás folyamatában végig részt vegyenek, vagy hogy megegyezzenek. Erre nem is kötelezhetőek, hiszen ha nem tudnak megegyezni, akkor nincs mit tenni. A bíró valójában csak az esélyt adja meg, hogy a per gyorsan, megegyezéssel zárulhasson le.
Lehet olyan eset, amikor az egyik vagy mindkét fél olyannyira elzárkózik az együttműködéstől, hogy egyáltalán nem kíván megjelenni a mediátor előtt. A bíró később a döntésénél mérlegelheti azt is, hogy melyik félben volt meg az együttműködési szándék legalább annyira, hogy igazolni tudja, hogy felvette a kapcsolatot a mediátorral. Amennyiben az egyik fél ezt megteszi, a mediátornak megvan a lehetősége arra, hogy megkeresse a másik felet és tájékoztassa arról, hogy lehetősége van neki is részvételi szándékát jelezni. A mediátor ezért a megkeresésért azonban díjazást nem kérhet, éppen azért, hogy elfogulatlan maradjon és "ne álljon egyik fél pártján sem". Ha létrejön a közös szándék arra vonatkozóan, hogy közösen kezdeményezik a mediációs eljárást, akkor az alap már megvan: az, hogy az eljárás eredményre - azaz megegyezéshez - vezet-e, már a feleken múlik. Ha megegyezésre jutnak, akkor a per lezárul. Ha nem jutnak megegyezésre, akkor a per folytatódik.
A kötelező mediáció tehát valójában egy lehetőség, amelyet a bíró biztosít a feleknek arra, hogy hamarabb lezárhassák vitájukat.
