Milyen jelekből láthatjuk gyerekeinken, hogy megviseli őket a konfliktusunk?
A szülők konfliktusa hatással van a gyerekekre, akár válás-közeli helyzetről van szó, akár súlyos párkapcsolati problémáról. Mikor gondoljunk arra, hogy a gyerekeknek plussz odafigyelés és törődés szükséges ebben a helyzetben?
A válasz erre elsősorban az, hogy mindig gondolnunk kell rá. A gyerekek a felnőtteknél érzékenyebben reagálnak a környezetük hangulataira, érzéseire. Számukra a szülők a biztonságos világot jelenítik meg, és ha érzik a feszültséget, bizonytalanságot, akkor az erősen hat rájuk. Még akkor is, ha ennek nincsenek feltűnő jelei. Az is nyilvánvaló, hogy a feszült légkör többet árt nekik, mint egy rendezetten lezajló válás, ami után megváltozott, de nyugodt körülmények veszik körül őket. A rendezett viszonyok nagyon fontosak a gyerekek számára: arra kell törekednünk, hogy így vagy úgy, de mielőbb tisztázzuk a helyzeteket és kiegyensúlyozott körülményeket teremtsünk gyermekeink számára.
Azt, hogy a gyerekekre hogyan hatnak a konfliktusok, néha nehéz megítélni. Vannak olyan gyerekek, akik jobban viselik, mások érzékenyebbek rá. A szülőknek a konfliktusban "benne élve" gyakran nem jut energiájuk arra, hogy észre vegyék a gyerekek jelzéseit: "nem érzem magam biztonságban!".
Mik azok a jelek, amikre mindenképpen oda kell figyelnünk?
Az óvodás korú gyerekek élményeiket a játékban dolgozzák fel. Sokszor babákkal, figurákkal játszák el azt, ami bennük, körülöttük zajlik. Máskor szerepjátékaikban jelenik meg a konfliktus: veszekedőset játszanak, vagy állandóan harcolnak.
Sok mindent jeleznek a rajzaik is. Mit rajzol, hogyan ábrázolja a családot, saját magát. Fontosak a változások: ha megváltoznak a rajzai, más (például sötétebb) színeket használ, más a rajzok vonalvezetése, vagy a ceruza-nyomás (erősen satíroz például).
Természetesen a viselkedés megváltozása a leginkább feltűnő jel: nyugtalanság, hangulat-ingadozás, magába fordulás, bohóckodás, szófogadatlanság, indokolatlan sírdogálás, agresszió - ezek mind arra utalnak, hogy a gyereket nyomasztja valami. A viselkedés megváltozásához tartozik az is, amikor a gyerek kapcsolata változik meg a környezetével. Másképp vesz részt a gyerekközösségben, agresszívabb, uralkodóbb lesz, vagy kivonul a csoportból és magányossá válik. Megváltozik a kapcsolata a szülővel: nem akar elválni tőle, fél "egyedül maradni", azaz nem akarja, hogy más vigyázzon rá (nagymama, óvoda), túlzottan ragaszkodó lesz vagy elutasítja a szülőt.
Szintén jelzésértékű, ha a beszédben jelentkeznek változások: dadogás kezdődik, túlzott beszédkényszer, vagy csendes magába fordulás vehető észre, harsánnyá válik a beszéde.
A lelki hatások testi tünetekben is megnyilvánulhatnak, a gyerek hasfájóssá válik, fáj a feje, nehezen alszik el vagy éjjel többször felébred, étvágytalan vagy túlzottan falánk lesz.
Ha a szülők ezeket a tüneteket észlelik, sokszor nem vesznek tudomást róla, így védve magukat. Előfordul az is, hogy más okokat keresnek, vagy másokat hibáztatnak. Ez természetes reakció: nehéz szembenézni a konfliktushelyzeten túl még ezzel a problémával is. Mindenki szeretne jó szülő lenni, és nagyon megterhelő, ha az egyéb problémák mellett még rossz szülőnek, felelősnek is érezzük magunkat a gyereknek okozott "rossz" miatt. Ezek az érzések természetesek és ha szembe nézünk velük, akkor megoldhatóak.
A legfontosabb - a megoldáshoz vezető út - ha a kapcsolati problémánkat mielőbb megoldjuk. Ehhez akár külső segítség igénybevétele is szükséges lehet, de mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy tisztázzuk magunkban érzéseinket, céljainkat, majd igyekezzünk a másik féllel kompromisszumkészen, konstruktívan megoldani a problémákat. Ha a másik fél ebben nem partner, akkor nekünk kell erősnek lennünk, és megkeresni a lehetséges megoldásokat. Lelkileg támogatni a gyerekeinket, fejleszteni saját hozzáállásunkat és megtalálni a módját annak, hogy mégis szót értsünk a másikkal.
A mediáció - ha mindkét fél nyitott arra, hogy legalábbis tegyen egy próbát vele - jó lehetőség arra, hogy a konfliktust hatékonyan és gyorsan megoldjuk. A válást békésen és felesleges további konfliktusokeltés nélkül lezárjuk, vagy a kapcsolatunkat újjáépítsük: megkeressük a konfliktus okait és rendezzük azokat. A kapcsolati probléma megszűnésével a szülőként érzett lelkiismeretfurdalás is megszűnik!
A problémamegoldás gyakran nagyon nehéz. De gyerekeinkkel teszünk jót, amikor önmagunkért teszünk...
Az un. családi mediáció módszerével - amelyet én is alkalmazok - a válás, a konlfiktusmegoldás során a gyerekek érdekét, szempontját szem előtt tartva a gyerekeknek is leginkább megfelelő megoldás jöhet létre.
